A Nara-korban (710-794) a japánok ruhába csomagolva szállították a templomok és szentélyek épületei között a tekercseket, szent szövegeket, ceremóniákhoz szükséges eszközöket. Ezen kívül gyakran ugyanezzel a módszerrel védték meg a portól és sérülésektől a fontos kegytárgyaikat. Idővel ez a szokás a világi életbe is átszivárgott a kendők praktikussága és sokoldalúsága miatt. A textilre használt kifejezés a Muromachi-korban alakult ki, amikor a fürdőházakba látogató magas-rangú személyek a családi címerükkel díszített ruhákba csomagolták a személyes tárgyaikat. Ez a furoshiki風呂敷 (furo, mint fürdő és shiki, mint terítő). Az Edo-korban még nagyobb népszerűségre tett szert, mivel egyre többen fértek hozzá a fürdőházakhoz, és az átlagembereknek is jogává vált a családi címer birtoklása.

Később egyre több helyen tűntek fel ezek a kendők, ajándékcsomagolásnak használták, piknikekre, fesztiválokra ezekben kezdték hordani a tárgyaikat, valamint esküvőkön és temetéseken is szimbolikus szerepet kaptak.

A világháborút követően a műanyag és papír csomagolások elterjedése miatt kicsit visszaesett a népszerűsége, de az elmúlt években újra szárnyra kapott, mint egy fenntartható, környezetbarát csomagolási alternatíva. A kendők ma már mindenféle méretben (általában majdnem tökéletes négyzet alakú) és dizájnban elérhetők, találhatunk szegett szélű, drágább anyagokat használó, valamint kézzel festett furoshikiket is. A japán Környezetvédelmi Minisztérium egy kiadványt adott ki, amelyben 14 különböző hajtogatási mintát mutatnak be, ezt a képek között is láthatjátok.

A csomagolókendők testvérének is tekinthető a tenugui手拭い ("kéztörlő") kendők. Ezek téglalap alakúak, tradícionális japán festési technikákkal vannak általában díszítve, és kéztörlőnek (nincs szegélye, ezért gyorsan szárad), fejpántnak, sálnak, dekorációs elemnek használják.

Ha megtetszettek a kendők, keressétek bátran Nihon Kaorit, Nála találhattok Tenugui és Furoshiki kendőket is!