Az első japán utazás előtt a legtöbben úgy gondolják, hogy vesznek egy Suicát, aztán majd azzal metróznak.

Aztán pár nap múlva azon kapják magukat, hogy ugyanazzal a kártyával fizetnek a konbiniben, az italautomatánál, a buszon, sőt még a megőrző szekrénynél is.

És itt még nincs vége.

Sokan nem tudják, de a Suica nem csak egy feltölthető közlekedési kártya. Ugyanazon a kártyán tárolható elektronikus pénz, de akár havi bérlet (定期券) is. A rendszer képes felismerni, hogy az utazásod egy részét a bérleted lefedi, a fennmaradó részt pedig automatikusan levonja az egyenlegedből.

És nem csak Suica létezik. Tokióban ott van a Pasmo, Oszakában az ICOCA, Hokkaidón a Kitaca, Fukuokában pedig például a Sugoca vagy a Nimoca. A jó hír, hogy a legtöbbjük ma már szinte az egész országban használható.

Ha pedig kevés rajta a pénz? A japánok erre is gondoltak.

Sok állomáson található úgynevezett Fare Adjustment gép. Bedugod a kártyát, a gép kiszámolja a hiányzó összeget, te pedig egyszerűen kifizeted a különbözetet. Nincs magyarázkodás, nincs ügyfélszolgálat, nincs büntetés. A rendszer egyszerűen segít kijavítani a hibát.

Az utóbbi években egyre népszerűbb lett a Mobile Suica is. iPhone-on ma már szinte teljes értékűen használható, Androidon viszont továbbra is akadnak korlátozások, különösen a Japánon kívül vásárolt készülékek esetében.

És van még egy érdekesség: bár Japán a technológia hazája, a Suica feltöltése sok helyen még ma is leginkább készpénzzel történik. Az állomások automatáinál és a konbinik többségében egyszerűen bedobod a bankjegyet, és már mehet is tovább az utazás.

Nekem az egyik kedvenc japán technológiai megoldásom. Nem látványos, nem futurisztikus, mégis elképesztően jól működik. Sokszor csak akkor veszi észre az ember, mennyire kényelmes, amikor hazajön.

ICOCA? Vagy már Mobile Suicára váltottatok? 😊