Japán legöregebb fája 7200 éves – vagy mégsem?

Képzelj el egy fát, amely már akkor is Yakushima hegyvidéki erdejében növekedhetett, amikor a római birodalom még nem létezett. Törzsét vastag moha borítja, ágai göcsörtösek, koronájában kisebb növények telepedtek meg. A neve Jōmon Sugi縄文杉, és gyakran Japán legöregebb élő fájaként mutatják be.

Csakhogy van egy bökkenő: senki sem tudja pontosan, hány éves. A leggyakrabban idézett 7200 év és a korszerűbb becslések között évezredes eltérés lehet. Hogyan lehetséges ez?

Egy óriás a köderdőben

A Jōmon Sugi (縄文杉) néven is megkereshető Jōmon Sugi縄文杉 a dél-japáni, Kagoshima prefektúrához tartozó Yakushima屋久島 szigetén, nagyjából 1300 méteres magasságban él. A szigeten található idős japánciprusokat yakusugi屋久杉 néven ismerik: a kifejezést jellemzően az ezer évnél idősebb, ott növő sugi杉 példányokra használják.

A sugi杉 latin neve Cryptomeria japonica. Magyarul japánciprusnak is nevezzük, noha angol elnevezésében („Japanese cedar”) cédrusként szerepel. A ciprusfélék családjába tartozik.

A japán erdészeti hatóság 2022–2023-as felmérésének adatai szerint a Jōmon Sugi:

• 22,2 méter magas;
• 16,1 méter a törzskerülete mellmagasságban;
• 1328 méteres magasságban áll.

Más japán turisztikai kiadványokban még a korábbi 25,3 méteres magasság és 16,4 méteres törzskerület olvasható. Nem két különböző fáról van szó: ezek eltérő időpontokban közölt mérési adatok.

A Jōmon Sugi a legnagyobb ismert yakusugik közé tartozik, és a sziget egyik legfontosabb jelképe. A pontosan bizonyított „Japán legöregebb fája” cím azonban erősebb állítás lenne annál, amit a korvizsgálatok megengednek.

A 7200 éves szám nyomában

A Jōmon Sugi életkorára sokáig 2000–7200 év közötti becslések terjedtek el. Az újabb, a japán Erdészeti Ügynökség által közölt felmérés ugyanakkor 1300–3600 évet, körülbelül 2400 éves középértékkel ad meg.

Fontos: ez a tartomány becslés, nem pedig az összes évgyűrű megszámolásának eredménye. A különféle források azért mondhatnak mást, mert más módszerrel és más feltételezésekkel dolgoznak.

Miért nem számoljuk meg az évgyűrűket?

Mert a fa középső része üreges. Hiányzik a törzsnek az a része, amely a legkorábbi évgyűrűket hordozná, így a szokásos módszerrel nem állapítható meg a pontos születési éve. A hatalmas törzs miatt a belső szerkezet képalkotó vizsgálata sem egyszerű.

Egy 1984-es radiokarbonos vizsgálat a belső famintán 2170 ± 110 éves korra utaló eredményt adott. Ez fontos támpont, de nem egyenlő a teljes fa pontos korával: a vizsgált faanyag nem feltétlenül a legelső évgyűrűkből származott.

És miért éppen 7200 év?

Yakushima környékén mintegy 7200–7300 éve óriási vulkáni esemény történt: a Kikai-kaldera kitörése súlyos pusztítást végzett a térségben. Az esemény ezért a fa életkorának értelmezésénél is fontos felső korlátként jelenik meg. Nem bizonyítja, hogy a fa éppen a kitörés idején csírázott ki – vagy hogy 7200 éves lenne.

A tanulság? Egy ősi fa életkorára lehetnek nagyon jó becsléseink anélkül, hogy ismernénk a pontos számot.

A fa, amelyet a csúnyasága menthetett meg

Yakushima fáit évszázadokon át kitermelték. A japánciprus faanyaga különösen értékes volt: tartós, gyantás, nedvességálló. A szigeten vágott deszkák és zsindelyek története összefonódott a helyi adózással és a kereskedelemmel.

A Jōmon Sugi azonban megúszta. Görbe, szabálytalan, göcsörtös törzse nem volt ideális faanyag, így a történeti magyarázat szerint az Edo-kori favágók nem döntötték ki. Mellette más hatalmas fák viszont nem voltak ilyen szerencsések.

Kicsit ironikus: ami egy fűrészüzemben hibának számítana, az évszázadokkal később egy nemzeti természeti kincs megmenekülésének egyik lehetséges oka.

Miért hívják Jōmon Suginak?

A Jōmon縄文 Japán őstörténetének hosszú korszakát jelöli, amelynek emblematikus emlékei a zsinórmintás kerámiák. Az ősi fa neve erre az időszakra utal.

A helyiek természetesen régebben is ismerhették a hatalmas fát. 1966-ban Iwakawa Teiji hívta fel rá újra a figyelmet; kezdetben Ōiwa Sugi大岩杉 néven is emlegette. Egy 1967-es újságcikkben jelent meg a Jōmon elnevezés, amely végül általánossá vált.

Yakushima különleges erdei 1993-ban kerültek fel az UNESCO természeti világörökségi listájára. Ez nem csupán egyetlen fának szóló elismerés: a sziget élővilágának és erdei ökoszisztémáinak egészét védi.

Egyetlen fa, vagy több összenőtt óriás?

A hatalmas, szabálytalan törzs láttán egykor felmerült, hogy esetleg több összenőtt fát látunk. A genetikai vizsgálatok azonban egy egyedre utalnak. A különös alak tehát nem feltétlenül több fa összeolvadásának eredménye.

A fán más növények is megélnek: a nedves, párás környezetben mohák, cserjék és kisebb növények telepednek meg a törzsén és ágain. Egy ilyen óriás szinte önálló kis élőhellyé válik.

Hogyan lehet meglátogatni?

A Jōmon Sugi nem egy út menti látványosság, amelyhez néhány lépcsőn felsétálunk. A legismertebb útvonal az Arakawa-túraösvénytől induló hegyi túra:

• Oda-vissza körülbelül 22 km;
• 9–10 óra gyaloglás, a megállókkal és az időjárással számolva;
• körülbelül 610 méter szintkülönbség;
• az út eleje egy régi erdei vasútvonal nyomvonalát követi, utána meredekebb ösvényeken vezet tovább.

Menet közben a kirándulók elhaladnak a Wilson-kabuウィルソン株 néven ismert hatalmas tuskó, a Daiō Sugi大王杉 és a Meoto Sugi夫婦杉 közelében is.

Ma a fát védett kilátóplatformról lehet megnézni, nagyjából 15 méter távolságból. Ennek oka nem a látogatók bosszantása: a tömeges taposás károsította a gyökérzónát és az erdei aljnövényzetet.

Március és november között az Arakawa túraútvonalához vezető úton általában buszos forgalomszabályozás van. Indulás előtt mindenképpen ellenőrizni kell az aktuális útlezárásokat, buszokat és időjárást. Yakushima rendkívül csapadékos, hegyvidéki sziget, ezért ez komoly túra, nem városi séta.

Miért fontosabb a fa, mint az életkorrekord?

Tegyük fel, hogy egy napon meggyőző bizonyíték kerülne elő: a Jōmon Sugi „csak” 2400 éves. Ettől kevesebbet érne?

Aligha. Több mint két évezrednyi változást élt túl: vulkáni eredetű tájat, viharokat, erdőgazdálkodást és a modern tömegturizmus megjelenését. Az élete olyan időskálán zajlik, amelyet emberként nehéz felfogni.

A legizgalmasabb kérdés ezért talán nem az, hogy 2170, 2400 vagy 7200 éves-e. Hanem az, hogy vajon milyen lesz Yakushima erdeje újabb ezer év múlva – és hogy ott áll-e még ez a különös, göcsörtös óriás.

Források és további olvasnivalók

• Japán Erdészeti Ügynökség – Yakusugi óriásfák felmérése, Jōmon Sugi adatai
• Japán Turisztikai Ügynökség – Jomonsugi Cedar: korbecslések, DNS, névtörténet
• Japán Turisztikai Ügynökség – a yakusugi fák ökológiája
• Yakushima Turisztikai Szövetség – Jōmon Sugi túraútvonal
• Japán Nemzeti Turisztikai Szervezet – Jōmon Sugi
• Yakushima Turisztikai Szövetség – aktuális útvonal-információk