Nem karácsonyi zene. Nem egy reklám.

Hanem egy lassan guruló kis teherautó hangszórója, amely a lakónegyedek utcáit járja, és monoton dallammal hirdeti:
"Yakiimo... yakiimo..."

A yakiimo egyszerű sült édesburgonya. Elsőre talán nem hangzik különösebben izgalmasnak, Japánban azonban igazi téli klasszikus.

A hagyomány még abból az időből származik, amikor az utcai árusok faszénnel fűtött sütőkkel járták a városokat. A frissen sült édesburgonya olcsó, laktató és a hideg napokon kellemesen átmelegíti az ember kezét.

Ma már sok helyen kis teherautók vették át a szerepüket. A platón vagy a raktérben sütik a burgonyát, miközben lassan végiggurulnak a környéken. A jellegzetes dallam hallatán sokan pontosan tudják, hogy itt az ideje egy forró uzsonnának.

A japán édesburgonya, a satsumaimo ráadásul egészen más, mint amit Európában megszoktunk. Sütés közben rendkívül édes és krémes lesz, ezért gyakran mindenféle feltét nélkül, önmagában fogyasztják.

Talán éppen ez benne a legjapánosabb.
Nincs bonyolult recept, nincs különleges tálalás. Csak egy egyszerű téli finomság, amelynek az illata és a hangja generációk óta ugyanazokat az emlékeket idézi fel.

Ha magyar példát kellene keresni, talán a sült gesztenye áll hozzá a legközelebb. Nem azért, mert ugyanaz az étel, hanem mert ugyanazt az érzést idézi fel: a hideg időt, a gőzölgő utcákat és egy egyszerű, mégis megnyugtató téli finomságot.

Ha egyszer télen Japánban jártok, és a távolból meghalljátok a „Yakiimo... yakiimo...” dallamot, érdemes követni a hangot. Jó eséllyel egy olyan hétköznapi élményre bukkantok, amelyet a turistakalauzok többsége nem is említ.
🍠🇯🇵