Nálunk elég gyakran előkerülő probléma, amikor egy-egy vasútvonalat felújítás miatt akár hetekre is lezárnak. Hogyan történik ez Japánban, ahol több mint 27 ezer kilométernyi vasútvonal van?

Tōkyō egyik nagyobb vasútvonala a Tōyoko Line東横線. 1926-ban nyitották meg, és a nevéből adódóan Tōkyōt köti össze Yokohamával. Ez egy részben alagutas, részben a föld fölött közlekedő vonal. A növekvő forgalom a 2000-es évek fele egyre inkább megkívánta a bővítést, ám Shibuya állomásnál a környező épületek miatt ez sajnos korlátokba ütközött. Ekkor döntött úgy az üzemeltető Tōkyu vállalat, hogy azt az állomást a föld alá kell süllyeszteni, ahol több lehetőség van a bővítésre. Ám ugyancsak a hely szűke miatt kitérő útvonal építésére sem volt lehetőség.

Hogyan is oldották meg ezt a kihívást jelentő feladatot?

Az első fázisban Shibuya渋谷, és az azt követő Daikanyama代官山 állomás közötti szakaszon megépítették a föld alatti alagutat és a síneket. Ezzel tulajdonképpen a napi utasforgalmat nem zavarták. Ezt követően 2013. március 15-én késő este a Daikanyamaállomáson felsorakozott 1200 munkás, megvárták, hogy az utolsó vonat 0:58-kor elhagyja a peront, lekapcsolták a felsővezetékről az áramot, majd ellepték a síneket, és az alatta elhelyezkedő, még korábban kialakított üreget. A feladatuk az volt, hogy az eddig vízszintes síneket egy kicsit lejjebb sülyesszék és megdöntsék, hogy az addig kiépített alagúthoz kapcsolódjon. Mindenkinek ki volt jelölve, hogy melyik csavart, mikor és hogyan húzza vagy lazítsa meg, és az emelőt hogy működtesse, így engedték le a vasutat a szintén már korábban odakészített rámpára. Áthúzták az új helyre a felsővezetéket, és a peron is egy süllyesztett pozícióba került, hogy illeszkedjen az új lejtéshez.

Mennyi ideig zavarták ezzel az utasforgalmat?

Kevesebb mint 4 órával később, 4:49-kor ment az első teszt vonat, majd az első hivatalos menetrend szerinti jármű 5:06-kor érkezett az állomásra, és a napi forgalom gyakorlatilag teljesen zavartalanul megindulhatott.

Alább láthatsz egy videót