A japán fürdőkultúra

Ha egy utazás során nem a hoteleket választjuk, hanem a kiadott házakat, gyakran olyan fürdőhelyiségekkel találkozunk, amelyek európai szemmel kicsit furának tűnhetnek. Például nálunk általában a fürdőkád fölött van a zuhanyrózsa, és jellemzően vagy tusolni szoktunk, vagy fürödni. A japánoknál azonban a zuhany a fürdőkádon kívül található, jellemzően egy hokedli közelében. Ez az úgynevezett ofuro (お風呂). A régmúltban a nyugati világban is szokás volt, hogy a családtagok egy fürdővizen osztoznak, ez azonban néhány ország kivételével kihalt. Japánban a fürdővíz elsősorban relaxációra szolgál, így fontos, hogy már tisztán szálljanak be a kádba. Ez az oka annak, hogy fürdés előtt lezuhanyoznak. A modernebb házakban előregyártott fürdőszoba-egységekkel találkozhatunk, itt az is feltűnhet, hogy a kád környékén tulajdonképpen nincsen csap, csak egy irányítópanel. Ezen be tudjuk állítani a kívánt vízhőmérsékletet, majd egy gomb megnyomásával egy alsó szelepen feltöltődik a kád automatikusan a megfelelő magasságig. Ezt követően egy keringető rendszer igény szerint a beállított hőmérsékleten tudja tartani a vizet. A japán fürdőkádak hosszban általában kisebbek az Európában megszokottnál, viszont mélyebbek, hiszen fontos, hogy a fürdőző nyakig el tudjon merülni a vízben. A kényelem érdekében az irányítópanelnek található egy párja is, jellemzően a fürdőszobában, amivel távolról is el tudjuk indítani a vizet, valamint a két egység között gyakran kommunikálni is lehet (ezzel például szólhatunk egymásnak, hogy kész a vacsora, vagy felügyelhetjük az időseket/gyerekeket). Ha a családból mindenki megfürdött, leggyakrabban akkor sem eresztik le csak úgy a meleg vizet. Van, ahol másnap ruhamosásra használják, és vannak visszakeringető rendszerek is, amik a víztartályban maradt vizet melegítik vissza a maradékhővel.

A koncepció egyébként a közfürdőkben (onsen) is megtalálható, hiszen itt is az emberek először letusolnak és lemosdanak, mielőtt bemerülnének a termálvízbe.