Miyagi prefektúrában, Shiroishi közelében, a hegyekben található egy kis rezervátum, ahol az idelátogató hat rókafajtával is találkozhat. A feljutás legegyszerűbb módja a Shiroishi JR állomásról leszállni, majd itt egy taxiba szállni, ahol egy 20-25 perces úton felvisznek minket a hegyre. Beléptünkkor elmondják, valamint színes ábrák is szemléltetik, hogy hogyan is kell viselkednünk ezen a helyen. A fogadóházból egy másik ajtón lehet a "kertbe" jutni. Itt néhány kisebb ketrecben látunk pár rókát, nyulat, minilovakat, kecskéket.

Azt gondolnánk, hogy ezért bizony kár volt feljönni a hegyre, találunk egy rácsos ajtót, ami egy különálló, hatalmas elkerített részbe vezet. Itt nyer értelmet a bejáratnál látott ábrás útmutató, amely kifejezetten kéri, hogy ne legyenek lógó dolgok a ruháinkon, ne ijedjünk meg a felénk jövő rókáktól, de ne is simogassuk őket. Etetni lehet őket, a fogadóházban lehet vásárolni 100 yenért rókaeledelt, amit oda lehet nekik adni, ekkor nagy valószínűség szerint néhány példány követni fog, újabb falatok reményében. Ha jókor megyünk, akkor azt is láthatjuk, ahogy a gondozók etetik a jószágokat. Ilyenkor különféle, leírhatatlan, kaffogó hang kíséretében a rókucik odasereglenek szinte mind.

Jóllakottan azt figyelhetjük meg, hogy itt is, ott is állatok fekszenek. A földön, a "polcokon". Nekem volt szerencsém egyszer egy bunyózást is látni, két ifjonc összekapott, és egy öreg kiabálta szét őket. Ha kijárkáltuk magunkat és visszamegyünk a kisebb részbe, lehetőségünk nyílik rókát simogatni. A dolgozók sorba leültetik a jelentkezőket, megkérik, hogy rakják oda a fényképezőjüket/telefonjukat, majd betakarnak mindenkit láthatósági mellényekkel. Ezt követően kihozzák a ketrecben már látott, szelídebb, betanított példányokat, akiket az ölekbe adnak, és bátran meg lehet őket simogatni, míg a gondozók lefotóznak.

Ha már "kirókáztuk" magunkat, visszamehetünk a főházba, a pénztárnál van lehetőség taxit kérni, és amíg megérkezik, tudunk válogatni a boltban, mindenféle rókás szuvenír között.