Az 1500-as évek közepén portugál kereskedők európai játékkártyákat is hoztak magukkal Japánba. A  japánok ezeket a kártyákat elkezdték átvenni, és saját játékokat kialakítani velük. Azonban mivel a kártyák a szerencsejátékhoz köthetőek, így igen hamar betiltották nagyon sok helyen. Hogy megkerüljék ezt, a japán játékkártya gyártók elkészítettek egy saját kártyapaklit, a hanafudát (花札, azaz "virágkártya"). Ez egy 48 lapból álló pakli, amely 12 színt tartalmaz, mindegyik szín egy-egy hónapnak felel meg, a hónapnak megfelelő virágos motívumokkal. Sok különböző játék létezik, például a Koi-Koi, vagy a Hachi-Hachi, ezekről külön írok majd. A kártyalapok a nyugati kártyához képest kisebbek és vastagabbak, némelyek enyhén íveltek, hogy könnyen fel lehessen őket venni az asztalról. Az eredeti hagyományos mintázaton túl másfajta dizájnokkal is találkozhatunk (pl. Ghibli Studio karakteres paklival). Ha szeretnél egy ilyen paklit, Nihon Kaori oldalán vásarolhatsz!

Az egyik érdekesség, hogy 1889-ben Yamauchi Fusajiro megalapított egy céget Kyōtoban, amely eredetileg kézzel készített hanafuda kártyák gyártására szakosodott. A II. világháborúban ismét elkezdték a szerencsejátékokat betiltani, így a cég új vezetőjének, Yamauchi Hiroshinak új termékek előállítására kellett fókuszálnia. Változatos dolgokkal, például taxi szolgáltatással és instant rizzsel is próbálkoztak, míg végül az 1970-es években megtalálták a tökéletes profilt a játék-, illetve videójáték-iparban. Ez a cég a Nintendo, és a tiltás óta ismét gyártanak hanafuda kártyákat a mai napig.