Ha sokat jársz Tokióban, egy idő után már nem csak a látványt ismered fel, hanem a hangokat is.

A legtöbb nagyobb állomáson a vonatok indulása előtt rövid dallam szól. Ezeket hívják hassha melodynak発車メロディ, vagyis „indulódallamnak”. És bár elsőre csak kedves kis részletnek tűnnek, valójában komoly gondolkodás áll mögöttük.

A régi csengők és sípolások sokkal stresszesebbé tették az utazást, ezért a japán vasúttársaságok a ’80-as évektől kezdve elkezdtek kellemesebb hangzású dallamokat használni. Kísérleteztek azzal is, milyen hosszú legyen egy ilyen zene: végül nagyjából 7 másodperc körül találták meg az ideális hosszúságot. Elég rövid ahhoz, hogy ne lassítsa a menetrendet, de elég hosszú ahhoz, hogy az emberek ösztönösen reagáljanak rá.

És Japánban természetesen ez sem maradt pusztán funkcionális.

Sok állomás saját dallamot kapott, gyakran helyi kulturális utalásokkal. Takadanobaba állomásán például Astro Boy dallama szól, mivel Osamu Tezuka, a karakter alkotója ott született. Ebisu állomásán pedig a Yebisu sör reklámdallama hallható – az állomás ugyanis az egykori sörgyár területén épült fel.

Ahogy egyre többször jártam Japánban, ezek a dallamok valahogy ugyanúgy Tokió részévé váltak számomra, mint a neonok vagy a konbini csipogások. Néha már egyetlen hangból fel lehet ismerni egy állomást.

És talán pont ezért kicsit szomorú, hogy az utóbbi években több vasúttársaság elkezdte egységesíteni a rendszert. Egyre több helyen már nem az állomás saját dallama szól, hanem a vonat fedélzeti rendszere játssza le ugyanazokat a hangokat. Praktikusabb lett – de közben Tokió apró hangjai közül is eltűnik valami.

Mert Japán néha még a legegyszerűbb dolgokból is képes hangulatot teremteni. 🇯🇵

U.i.: igen, tudom, hogy az E231 EMU-kat a Yamanote vonalon már lecserélték E235-ökre, de szerintem az előbbieknek több „lelke” volt. 🚃