Miért dobálgatnak a japánok babot?

A holdnaptár szerinti tavasz kezdete előtti nap (február 2-4) egy tradicionális ünnep Japánban. Ez a setsubun節分, "évszak osztás"). Több különböző hagyományos tevékenységet is űznek ezen a napon az emberek, amellyel a gonoszt kergetik el a háztól, és a szerencsét hívják be a helyére. A Muromachi-korszakban (1336-1573) több háztartás is szójababot dobott ki ilyenkor az ajtón. A legenda szerint a 10. században egy szerzetes a Kurama-hegyen úgy menekült el a szerencsétlenségből, hogy az őt üldöző oni szemébe pörkölt babot szórt. Emellett a japán 'mame' szót lehet úgy olvasni hogy 豆, mint bab, és úgy is mint 魔目, azaz "a démon szeme". A babdobálás így a gonosz elűzésének egyfajta jelképévé vált, a szentélyekben és templomokban is lehet ezzel a jelenséggel találkozni. A gyerekes családoknál előfordul, hogy az apuka vagy a család egyik idős tagja beöltözik oninak, és bemegy a szobába a gyerekekhez, akik ekkor megdobálják, miközben az ilyenkor hagyományos "Oni wa soto! Fuku wa uchi!" (Ki a démonokkal! Be a szerencsével!) frázist kántálják. A babszemekből szokás minden életévünk után egy darabot megenni, valamit még egyet az idei évre. Ez is szerencsét hoz.

Szintén setsubun szokás az ehomaki恵方巻き ("szerencsés irány tekercs"). Ez egyfajta hosszú sushi tekercs, amit csendben szokás megenni, miközben kívánunk valamit. Hagyományosan hét különböző töltelék van benne, ami a hét szerencseistenséget szimbolizálja. Toshitokujin, a szerencse istennője minden évben másik irányba fordul, ezért fontos, hogy mi is ebbe az irányba fordulva együk az ehomakit. 2024-ben ez kelet-észak-kelet irány (75° északhoz képest).

Néhány ember ezen a napon magyalágakkal vagy szardíniafejekkel díszíti a bejárati ajtaját, hogy ezzel is távoltartsa a gonosz lelkeket a háztól.