A japán kulináris tradíciók között található ez az étel, amely milliók szívét és ízlelőbimbóját hódította meg. A fogás gyökerei Kínába vezethetőek vissza, és a 19. század környékén érkezhetett a szigetországba, de az első írásos feljegyzés a 20. század elejére datálják. A japánok ezt a saját ízlésükre alakították, és a II. világháború utáni élelmiszerhiányban kifejezetten népszerűvé változott. A kifejezés a kínai lāmiàn, azaz húzott tészta kifejezésből ered, annak ellenére, hogy ezt a tésztát nem kézzel húzzák, hanem vágják. A különböző régiók számtalan különféle ízvilágot kreáltak, a Tōkyō-ban népszerű sós shōyu iztől kezdve, Hokkaidō miso táljain keresztül Fukuoka gazdag tonkotsu alaplevéig minden környék egyedi ízprofillal büszkélkedhet, amely tükrözi a helyi preferenciákat és összetevőket. Feltétként gyakran használnak vékonyra szeletelt disznóhúst (chāshū), norit, menmát (fermentált bambuszhajtás), zöldhagymát, tojást, valamint narutot (őrölt halhúsból készült ún. "haltorta", amin gyakran egy, a Naruto-örvényeket szimbolizáló örvényszerű minta van)

Az étel népszerűségének hatalmas lökést adott az instant tészta feltalálása, amely Andō Momofuku, a Nissin cég alapítójának köszönhető, aki 1958-ban dobta piacra az első termékét. Innentől a rāmen külföldön is gyors terjedésnek indulhatott. Kis hazánkban a Kecskeméten üzemelő Nissin Foods Kft. termékeit találjuk meg leginkább (Cup Noodles, Smack), viszont Japánban rengeteg gyártó számtalan terméke között kell döntenünk. Ha nem szeretnénk instant ételekkel fogyasztani, szinte minden sarkon találhatunk legalább egy rāmenezőt, kis családi vállalkozásoktól nagyobb franchise üzletekig is. Külön érdekesség, hogy a Nakiryu nevű üzlet Michelin-csillaggal is rendelkezik, és ők is készítettek instant-rāment.

Ha érdekel még jobban az étel története, feltétlenül tedd fel a listádra a Shin-Yokohama Ramen Museumot!